Bővebb ismertető
BEVEZETŐ ÍRTA: DARVAS JÓZSEF Tanítók, tanárok írásai sorakoznak előttem. Mély benyomást keltő írások ezek, - lehetetlen meghatódás nélkül végigolvasni őket. Pedagógusaink mondják el bennük egyszerű szavakkal az életüket, sorsukat, multjukat és jelenüket. Egyesszám első személyben szól mindegyik, de valójában ezrek nevében beszélnek. Barsi Dezső Nyírgyulajról így ír: Az én életem a népé, az iskoláé. Mennél többet kér belőlem, erőmből és képességeimből az iskola és a nép, annál boldogabban dolgozom. Nem fáradok el ebben a munkában. Ember lettem, akit megbecsülnek. Vajjon csak Barsi Dezső szavai ezek? Nem, nemcsak az ő szavai. Szinte minden írásból kicsendül ez a mondanivaló, ha más kifejezésekkel is. Sokezer pedagógus mondhatja ezt el ugyanígy. Török Gyula, Egressy Gyula, Apró Mátyás, és még sokan mások egészen megrendítő szavakkal mondják el múltbeli megaláztatásaikat. Az embertelen hajszát az állás után s a szinte szolgai sorsot, ami a padagógus számára jutott, akár egyházi, akár állami iskolában, tanított. Vajjon csak az ő személyes keserűségük ez? Nem, - sokezer pedagógusé. Tudjuk, a felszabadulás óta eltelt nyolc esztendő alatt, egész népünk életével egyetemben óriási mértékben megváltozott a pedagógusok élete is. Erről a változásról adnak számot az előttem sorakozó írások, amelyek közül ebben a kötetben most közreadunk néhányat, és amelyekben - mint egy cseppben a tenger - a mi szabad, szép életünk tükröződik.