A pedagógia missziójában [antikvár]

Sok nehéz és szép feladatot oldhattam meg életemben; de talán ez az egyik legnehezebb és legszebb: Pleskó András vallomásszámba menő kötetéhez bevezető sorokat írni. Egy könyv elolvasása mindenkinek mást jelent. Minden olvasó mást talál belőle szépnek, mást őriz meg emlékezetében, más értékeket fedez fel benne. Nem tudom kinek mit jelent majd ez a könyv, ki miért fogja szívesen forgatni. Azt tudom viszont, hogy nekem ez a munka egy igazi pedagógiai siker. Talán nem bántó a szerzőnek, ha leírom: valahol az én sikerem is. Miért? Elsősorban azért, hogy elkészült. Hiszen aki ismeri Pleskó tanár urat ismeri szerénységét is; azt a szerénységet ami sokszor nagy értékeket takar el a felületes külső szem elől. Azt hiszem nehezen hitte el, hogy ő ezt a könyvet megírja. Meg kellett arról győznöm, hogy veszteség lett volna a pedagógustársadalomnak ha ezeket a gondolatokat nem osztja meg velünk. Ha nem ismerjük meg ezt az életutat, ha nem meríthettünk volna erőt, hitet egy ilyen pedagógus életéből. Köszönöm Bandinak, hogy így is megismerhetjük és elismerhetjük Őt.Talán nem szokványos egy bevezetőben mégis megteszem: köszönöm Lengyelné Zsókának, hogy nem egyszerűen legépelte az anyagot hanem mindent megtett azért, hogy e sorok a nevezetes 60. születésnapra napvilágot lássanak.