Abszolút pedagógusok [antikvár]

Előszó Úttörő jellegű kötetet tart a kezében az érdeklődő, illetve a kedves olvasó. Olyan szűkebb értelmiségtörténeti dimenzió alapján tekintheti át a XX. századot, mint amüyen az abszolút pedagógus fogalma, amelyet a működését 2009 januárjában megkezdő Kiss Árpád-műhelyen kívül, még soha senki sem vizsgált. A tágabban vett értelmiségtörténet gazdagítása ez, a tanárok és az értelmiség viszonyának a korábbiaktól eltérő „finomítása". Ezt a kérdéskört egyébként az akkor már tíz éve útjára indított és kétévente összeülő 2009 szeptemberi Vl. Kiss Árpád Emlékkonferencia is tanácskozásának középpontjába állította. A Műhely névadója, Kiss Árpád neveléstudós eredetileg nem volt külön témája a beszélgetéssorozatnak. Á nemrég elhunyt irodalmár és szociológus, Hankiss Elemér beszámolója a debreceni gyakorló gimnáziumi éveiről, illetve az ezután vele készült interjú azonban rendkívül plasztikusan adta vissza Kiss Árpád abszolút pedagógusi mivoltát. Ez aztán igazán megfelelő elindulás volt ahhoz, hogy az ezt követő további három beszélgetés, Faragó Lászlóról, Báthory Zoltánról és Szent-Györgyi Albertről sok szállal, mintegy felfejtendő hálózatot alkotva kötődjenek kötetünk írásaiban is a névadóhoz. Gondoljuk meg, micsoda idők lehettek, amikor az 1945 áprilisában létrehozott Országos Köznevelési Tanács elnöke a Nobel-díjas tudós, Szent-Györgyi Albert volt, a tanács ügyvezető igazgatója pedig Kiss Árpád. A szerkesztőnek az előszóban végül is nem az a szerepe, hogy hosszan dicsérje, illetve részletesen bemutassa a kiadványt. Ugyanakkor Faragó Lászlót idézve: „Olyan géniusz, akinek az emberalakítás vágya jelentette léte középpontját" - mindazokat felkéri, akik az idézetnek megfelelő új abszolút pedagógus bemutatására javaslatot tudnak tenni, illetve részt kívánnak venni a Műhely munkájában, tegyék ezt meg. Á kötet szövege és az elérhetőséget biztosító e-mail cím ugyanis rövidesen fel fog kerülni a világhálóra. A szerkesztő