Világgá mentem [antikvár]

Nem állítom, hogy mindig gondosan ragaszkodtam volna az igazsághoz az elbeszéléseimben. Olykor kiegészítettem és hozzátettem, vagy kivettem és félredobtam dolgokat, de ahogy az effajta játékok esetében gyakran előfordul, a játék végül áttekinthetőbb lett, mint maga a valóság."INGMAR BERGMANBevezetőLibanoni-izraeli háború 2006 nyarán. Damaszkuszi magyar nagykövetként az a dolgom, hogy hazasegítsem a Libanonban rekedt magyar állampolgárokat. A bejrúti kollégák a libanoni-szíriai határ túloldaláig kísérik a menekülő magyarokat, én az innensőn fogadom őket. Magyar zászlót szorongatok a kezemben, hogy felismerjenek. Ezrével áramlik a tömeg, ki autón, ki biciklin vagy gyalogszerrel, hatalmas batyukkal, bőröndökkel felpakolva. Népvándorlás. Gyerekek futkorásznak gyanútlanul. Izraeli harci gépek zúgnak el fölöttünk. Miután a határvidéket már alaposan megszórták, minket megkímélnek. Tiszta szerencse.Azon merengek, hogy kerülök én ide. Mintha egy szürrealista film nézőjéből egyszeriben szereplővé lépnék elő. Csípjetek meg! Álmodom? Mit keres az ütközőzónában egy angoltanár háromezer kilométerre békés otthonától? Elment a józan esze?A hetvenkettedik születésnapomra szép ajándékkal lepem meg magam: kipipálom a 100. országot. Valaha álmodni se mertem volna ilyen csodáról. Tizenkilenc éves koromig Sopronnál messzebb