Szeptembertől Péter-Pálig [antikvár]

Részlet: „Az ember akkor lesz ember, ha átvilágítja önmagát, s a bdsö világosságból a külső világba sugarat bocsát.' Weöres Sándor e négy sora vezérelt éütizedeken keresztül, hogy az emberpalánták lelkivilágát megértve, a tanulási folyamat szerves részeként — de a tanuláson kívül is —, lehetőséget biztosítsak a rám bízott gyerekeknek, hogy a különféle játékokban megvalósíthassák önmagukat, hogy a belső énjüket kifejtve szinte akaratlanul, észrevétlenül, az alkotás örömét kóstolva, érzelmileg gazdagodva, bátrabbá válhassanak. Ennek köszönhetően egy olyan alkotó közösség tagjává lehettek, amelyben a tanítás után dolgoztak, teremtettek, s váltak szárnyaló madárrá. Színjátszóimban mindig a szép és a jó befogadására kívántam igényt támasztani. Ezt a célt szolgálták a mesejátékok, a népi hagyományok színpadra állítása, a gyermekjátékok, a táncok és nem utolsósorban a szerkesztett irodalmi összeállítások, melyekből most néhányat átnyújtok a tanítók nagy családjának, népmiivelőknek, óvónőknek, neuelőknek, hogy továbbadhassák az általuk vezetett gyerekeknek, akik egytől egy ig szeretnék megmutatni magukat a kisebb és nagyobb közösségek előtt. Nem minden esetben nyúltam „nyomtatott anyaghoz", ugyanakkor a műsorokba beolvasztottam a gyermekkoromban s fiatalságom idején észrevétlenül rám ragadt mondókákat, népdalokat, s egy-egy népies műdalt is, ha ez nem vált az összeállított anyag kárára. Sőt a gyerekek által elmondott, illetve alkotott szövegek is helyet kaptak a műsorban. Igy próbálok segítő kezet nyújtani a „kezdőknek", s néhány ötlettel szolgálni a „haladóknak". Bízom benne, hogy elfogadják. Szerkesztő