Bővebb ismertető
A tudományos és technikai forradalom vívmányai, az egyre növekedő információáradat világszerte olyan változásokat jeleznek, amelyek hatása alól a társadalom egyetlen szférája sem maradhat mentes. A tudományos műszaki alkotások, a kutatómunkák eredményeinek alkalmazása a pedagógia területén különösen az utóbbi években váltak jelentőssé. Ebben szerepe volt az oktatástechnika, majd az oktatástechnológia kialakulásának, a rendszerszemlélet pedagógiai meghonosodásának. A neveléstudomány, a pedagógiai gyakorlat számára mindezek azt jelentik, hogy elméletileg és gyakorlatilag egyaránt fel kellett készülni olyan pedagógiai változásokra, amelyek a tudományos és technikai forradalom elméleti és gyakorlati eredményeinek a lehető leggyorsabb, és legoptimálisabb alkalmazását teszik lehetővé.
Az iskola, mint a társadalom egyik mind jobban előtérben álló, preferált intézménye, részese a társadalmi folyamatoknak. Az iskola számára a tudományos és technikai forradalom azt jelenti, hogy a neveléstudomány, a pedagógia új helyzettel áll szemben, amelyben a lehető leggyorsabb adaptálás mellett olyan stratégia kidolgozására és alkalmazására van szükség, amely megfelelhet az új helyzet követelményeinek. Ez az elmélet és a gyakorlat olyan szoros kapcsolatát feltételezi a pedagógia területén, amellyel a folytonos, kölcsönös együttműködés révén időben, térben és funkcióban, hatékonyságban optimalizálhatják a stratégiai feladatok megvalósítását.