Az előismeretektől a tudásig [antikvár]

A tantervi anyag feldolgozása csak akkor megfelelő hatásfokú, ha az a nevelő és a tanulók együttes, közös munkája mellett, a nevelő céltudatos irányítása és a tanulók intenzív tevékenysége által történik. Ebből adódóan a nevelőnek saját munkája megtervezésén kívül számításba kell vennie azt is, hogy milyen mértékben és módon tudja biztosítani a tanulók tevékenységét a tanítás-tanulás folyamatában. A tanulói tevékenység nemcsak az ismeretek elsajátítása szempontjából meghatározó, hanem kihat a tanuló egész személyiségének fejlődésére. A tevékenység azonban csak akkor válik fejlesztő hatásúvá, ha a hozzá kapcsolódó követelmények teljesítése erőfeszítést igényel a' tanulóktól, de nem teljesíthetetlenek számukra. Mindebből következik, hogy a tanítás-tanulás folyamatában csak akkor tudjuk megvalósítani a fejlesztő hatású tevékenységet, ha korábbi teljesítményüket kismértékben meghaladó szinten biztosítjuk és igényeljük a tanulók aktivitását. Ehhez - más tényezők mellett - alapfeltétel a tanulók ténylegesen meglevő tapasztalatainak, ismereteinek, gondolkodásmódjának a feltárása. A tanulók tapasztalatainak, ismereteinek számbavételekor figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy a tanulók egy része nem sajátítja el maradéktalanul az előző osztályok tantervi anyagát, nem teljesíti valamennyi követelményt. A ténylegesen felhasználható ismeretek köre a tanulók esetében tehát szűkebb, mint a tantervi anyag.