Gondolkodjunk együtt... V. [antikvár]

Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen céllal és milyen eredménnyel lehet hasznosítani az általános iskolai tanulók történeti gondolkodásának fejlesztésére, az "esszét, mint tudományos műfajt."Az elmúlt években egyre nagyobb tért hódított, és sok kárt okozott a történelemtanításban a feladatlapok íratása. Kollégáink szeretik, mert ugy vélik, hogy a feladatlap segítheti a számonkérést, a jegyek szerzését,ellenőrizni lehet vele a gyerekek tényismeretét, kronológiai és topográfiai tudását. A károk hamar megmutatkoztak. Az egyoldalú írásbeli un., "tesztelés", feladatlapok használata háttérbe szorította azoknak a képességeknek a fejlesztését, amelyek nélkülözhetetlenek a tanulók személyiségének fejlesztéséhez, mint pl. az empathikus toleráns gondolkodás, a bizonyítás, cáfolás ítéletalkotás képessége, az érvelés kultúrája, a vitakultúra. A feladatlapok egyoldalú használata mechanikussá teheti a gyermekek gondolkodását, a történelmet mintegy tárgyi, tényhalmazzá téve, veszélyeztethet a kreatív gondolkodás, önálló, kezdeményező emberi magatartás kialakulását. Az utóbbiak fontosságára az európai kultuszminiszterek 1989. isztambuli konferenciájának állásfoglalása is felhivta a figyelmet, amely kiemeli, hogy az oktatásban "kritikus gondolkodásra, a problémamegoldásra, a csoportmunkára, az itéletformálására, a kommunikációra, az ismeretek és képességek állandó megújítására kell a hangsúlyt helyezni." A túlméretezett tananyagból eredő állandó időhiány az órákon szinte kikényszeríti a feladatlapok használatát, a jegyszerzés és a tanulók ellenőrzése miatt. Ennek az ,eredménye' aztán, hogy megállapíthattuk, hogy a gyerekek beszédkultúrája, írásbeli kifejező képessége, asszociációs gondolkodása az átlagnál gyengébb.