Kódolt sport [antikvár]

Előszó 7 Előszó Az élet sok jót adott nekem, elsősorban azt a pótolhatatlan szeretetet, amit a szüleim, a család nyújtott számomra és a testvéreimnek. Kimeríthetetlen energiát kaptam és olyan támaszt, amire az egész életemet építhettem. Szüleim példaképeim lettek féltő, fáradságot nem kímélő törődésükkel és gondoskodásukkal. Nemcsak a szülők iránti szeretet vitt előre, hanem az a tény, hogy elmondhattam: az édesanyám és édesapám voltak a legjobb barátaim! Ők irányították hihetetlen pedagógiai érzékkel azt az utat, amelyet az elmúlt 57 évemben sikerült bejárnom. Ezért gondoltam, hogy írok egy olyan könyvet, ami segítséget, támogatást nyújt azoknak az embereknek - időseknek és fiataloknak egyaránt -, akik szeretnék, ha a szeretteik egészségesebb, boldogabb életet élnének. Tapasztalataimat kívánom megosztani az olvasóval, és ezzel segíteni azoknak, akik a sportolást választják gyermekeiknek, illetve azoknak, akik sportolókat készítenek fel arra, hogy versenyeken hazánkat képviseljék, és eredményeikkel vigyék jó hírünket a világban. Legyenek példaképek a következő nemzedékek számára! Ezt azért mondom, mert egyre kevesebb a példakép, akit a fiatalok választani tudnak maguknak. Egyre kevesebben választják a sportot mint szórakozást, szabadidős elfoglaltságot, és ez rányomja bélyegét a nemzet egészségére, és sajnálatos módon elsősorban a fiatal nemzedék egészséges fejlődésére. Én magam abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy édesapám, édesanyám is sportoló volt, és apu a versenyzés után edző lett. Olyan ember, aki szerette és valóban hivatásának érezte, amit csinált, ezért folyamatosan képezte magát, figyelemmel kísérte a legújabb tudományos híreket, hogy minél eredményesebben tudja végezni a munkáját. Mindig az embert nézte, arra törekedett, hogy minden