Mikola Sándor Országos Tehetségkutató Fizikaverseny 1997-2001. [antikvár]

Előszó a második kötethez Másodízben adunk ki gyűjteményes kötetet a Mikola Sándorról elnevezett középiskolai fizika versenyek anyagából. Ez a kötet az előző kiadvány (Fizikaverseny, 1981 - 1996.) folytatása, tartalmazza az 1997 - 2001. években kitűzött feladatokat és azok megoldásait. A versenyek elindítója és szervezője Nagy Márton tanár úr, aki jelenleg a soproni Vermes Miklós Fizikus Tehetséggondozó Alapítvány kuratóriumának elnöke. Az ő szorgalmazására látott napvilágot az első kiadás és most ez az utolsó öt év anyagával bővített második kiadás is. E téren valóban jelentős munka, hasonlóan a Kuratórium évenként megjelenő Vermes Miklós Évkönyve, amely más, szintén a soproni versenyközpont által szervezett országos fizika versenyek anyagát is közli. Külön köszönet illeti e Mikola könyv anyagának összegyűjtéséért és sajtó alá rendezéséért Kopcsa József tanár urat és még sok más kiváló feladatkitűző tanárt. A versenyek anyagi támogatásáért és e kötet kiadásának anyagi segítségéért köszönet illeti az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok Irodáját, az Oktatási Minisztériumot, a MATÁV Oktatási Igazgatóságát, a Magyar Tudományos Akadémiát és a Paksi Atomerőmű Rt-t. Sopron város Önkormányzatát, a Brau-Union Sörgyárak Rt. Soproni Sörgyárát. Ehelyütt abból néhány fontos részt kiemelünk, és új elemként fel kell vetnünk néhány, mostanra aktuálissá vált kérdést. A Nagy Márton Tanár Úr által elindított soproni tehetséggondozó versenyek 36 éves múltra tekintenek vissza. Ebből nőtt ki 1982-re három jellegzetes fizikaverseny: a Mikola, a Vermes és a Fényes Imre Verseny. A költségeket az első 20 esztendőben Sopron Város Tanácsa és a Művelődésügyi Minisztérium fedezte. A 90-es évek elejére a kiadások meghaladták az évenkénti egymillió forintot (mára a kétmillió Ft-ot is). A versenyek kedvező hatást gyakoroltak a környező országok érdeklődő fiataljaira is; sokan vettek részt, tekintet nélkül állampolgárságukra. Ezzel a versenyek valójában egy missziót gyakoroltak; a nacionalizmust félretéve egy magasabb intellektuális és morális elvet képviseltek. A Szellem igazságát, magát az Igaz szerint való gondolkodást tették kézzelfoghatóvá, amely minden béketörekvés alapjául szolgálhat. Szókratész igazi küldetését látta ebben. Ezt kívánjuk továbbvinni e második kiadással. E kötet sokat Jelenthet a fizikatanárok továbbképzését illetően és a versenyeken közvetlenül részt nem vevő érdeklődő és tehetséges gyermekek számára. E kötet szerkesztése és logikája is mintaszerű. Magas szintű a nyomdatechnikai megoldás. Jól tagolt, világosan áttekinthető és kiváló az ábraanyag. A megoldások didaktikusak. Ezen azt érthetjük, hogy a megoldásokból maga a fizika tanulható, másrészt tanár - diák ötleteket meríthet, tovább viheti az adott problémát, önállóan új feladatot készíthet egy példából. Modern elemnek nevezhető, hogy megvan a lehetőség további matematikai diszkusszióra. Ez azáltal valósul meg, hogy szinte kivétel nélkül először paraméteres megoldást közöl. De talán mindenek előtt azt kell hangsúlyozni, hogy minden fordulónak megtalálhatjuk a megoldásait, azaz vannak megoldások, nem csak feladatismertetés. A megoldások által tanít magas szinten fizikára; egyben Rendre és az Igaz tiszteletére. Végül vessünk fel új elemként néhány aktuális kérdést. Az első könyv kiadása óta (1997.) többféle változás állt be a fizikatanításban. A természettudományok - és részben a matematika - súlya az oktatásban fokozatosan háttérbe szorult. Érthetően ezt igen nehezményezik az érdekelt tanárok. Jelenleg másfél - két óra között van a heti fizika óraszám. Ugyanakkor korábban is kezdődik a tárgy tanítása, így kettős nehézséget jelent; kevés is, sok is. Az életkori értés még hiányzik, ugyanakkor a kirótt anyagot ennyi órában csak felszínesen, a címszavakban rejlő megejtő nagyvonalúsággal lehet tanítani. Ott állunk tehát a megemészthetetlen, dagályos ismerethalmaz közepén.