Módszerek és eljárások 11. [antikvár]

Dr. Rózsahegyi Márta egyetemi docens Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest A HALOGÉNEKRŐL SZÍNESEN. ÉRDEKESEN Magas fokú, teljes körű centralizáltság, változatlanság, a tanári szabadság és alkotó kedv korlátozása jellemezte a magyar oktatásügyet és ezen belül a kémiatanítást több, mint negyven éven át. Mintegy tíz évvel ezelőtt - kis túlzással - minden az ellenkező végletbe csapott át: sokféle iskola, amelyek között az átjárhatóság csak papíron biztosított, számos tanterv, évfolyamonként tíz-tizenöt párhuzamos tankönyv, köztük elképesztően gyenge színvonalúak, az ellenőrzés megszűntetésének köszönhetően korlátlan tanári szabadság. Nemzeti alaptanterv, helyi tantervek, kerettanterv, újabban minőségbiztosítás -szinte csak ezek a bűvös szavak hangzanak el, minden fórumon, és majdnem ntindig csak az általánosság szintjén. Közben nem vesszük észre, vagy észrevesszük, de nem divat beszélni arról, hogy az oktatás színvonala, a tanulók tudásszintje egyértelműen csökken. Számszerűen is mutatja ezt a Nemzetközi (lEA) felmérés, valamint az érettségi-felvételi írásbeli dolgozatok átlageredményei, amelyek kémiából az elmúlt három évben a következőek voltak: 1996-ban «,7 pont, 1997-ben: 8,25 pont, 1998-ban: 6,9 pont, 1999-ben 7,0 pont. Félek tőle, hogy az idei év sem hoz sokkal jobb átlagot. Gondolom, minden kolléga egyetért velem, ha egymás mellé teszi az említett évek feladatsorait, hogy nem a feladatok lettek nehezebbek. Összegezve - véleményem szerint - kicsit sok időt és energiát vesztegetünk a „mit taniísimk?" kérdésre, helyette többet, intenzívebben kellene foglalkoznunk a „hogyan tanítsunk?" kérdéskörrel. Ha reálisan szemléljük a világot, be kell látnunk, hogy az utóbbi ötven évben jelentősen megváltozott a gyerekek szűkebb-tágabb otthoni környezete, óriási mértékben megnőtt az őket érő információk, ingerek mennyisége. Mit változott ez alatt az iskola és a tanítás? Valljuk be, keveset. Aki húsz-harminc éve a pályán van, az tapasztalhatja, hogy sokkal nehezebb ma megnyerni, lekötni a tanulók érdeklődését, figyelmét, mint régebben. Az esetek többségében nem elég csak a tankönyv anyagát reprodukálni, jó, ha a tanár sok érdekességgel, aktualitással tudja fűszerezni azt Hogy konkrétan hogyan gondolom, megkísérlem a halogének és vegyületeik példáján bemutatni. Kémiatörténeti érdekességek Minthogy a kősó nagy mennyiségben előfordul a természetben, az emberiség sok ezer év óta használja ízesítésre, tartósításra. Kr. e. 3000-re tehető régészeti leletek bizonyítják a kősó felhasználást. Valószínűleg Hérodotosztól származik a Kr. e. 400-ban készült feljegyzés, amelyben szó esik a sóról. Kr. e. 200-ból származó emlékek szerint fizető eszköz is volt a só. yő^á-ban Galuher, német kémikus tömény sósavat állított elő kristályvizes cinkklorid és homok hevítésével. 1774-htn Scheele mangán-dioxid és sósav reakciójával először állított elő klórt. Az elnevezés Davylől származik, a görög zöldes szóból. Minthogy ebben az időben uralkodó volt a flogisztonelmélet, ezért hosszan vitatkoztak arról, hogy a klór elem vagy vegyület.