Történelem és társadalom [antikvár]

A 130 éves Magyar Történelmi Társulat régi hagyománya, hogy hallatja szavát a történelemoktatás aktuális kérdéseiben. Azonban nem elsősorban az aktualitás detail dolgaiban, hanem abban, ami a tudományt illeti, az alapvető kérdésekben. Már ilyen jellegű országos tanácskozás volt - a Társulat rendezte - az 1885. évi I. Országos Történelemtanítási Kongresszus - ahol nem kisebb személyiségek voltak a főreferátorok, mint Marczali Henrik vagy Márki Sándor -, s ilyen jellegű volt az 1997 novemberében Keszthelyen tartott Országos Történelemtanári Konferencia is. A kettő közötti több mint évszázadnyi időben a történelemoktatással foglalkozó országos tanácskozások tucatjai kerültek megrendezésre. Az utóbbi évtizedben nem véletlenül majd valamennyi a Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozata és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara közös rendezésében valósult meg, a történelemtanítást összefogó két legjelentősebb intézmény; az iskolai és felsőoktatási szakemberek összefogásával. Hagyományt követő és egyben újat hozó volt ez a keszthelyi rendezvény. Hagyományos elsősorban a kutató és a minden szinten tanító történészek együttgondolkodásában, közös útkeresésében, újító a módjában. Ennek a megmaradásnak és változásnak a szimbiózisát csak úgy érhetjük tetten, ha legalább egy kicsit belepillantunk a dolog históriájába. 1885-ben az Eötvösit felváltó új tanterv elkészítése körül kialakult történelemszemléleti ellentét tette szükségessé a történészek nyílt, országos vitáját és valamiféle konszenzus kialakítását. Az egyetemes és a nemzeti megközelítés arányait kellett itt eldönteni legalább egy tanterv időszakára. Ez a konferencia azonban jóval többet tett ennél, az alapokig nyúlt vissza, praktikus célja történelemfilozófiai kérdések tisztázódásáig mélyült.