Történelem III. [antikvár]

A FELVILÁGOSODÁS 1. Tudomány és kételkedés A dán TVcho de Brahe(1546-1601) I. Frigyes dán király, majd II. Rudolf német-római császár udvari csillagásza volt. Közel húsz éven át tanulmányozta a bolygók mozgását. A távcső megjelenése előtt ő végezte a legnagyobb pontosságú csillagászati méréseket. Az előző évben [1572.] november 11-én napnyugta után, amidőn szokásom szerint a csillagokat nézegettem a tiszta égbolton, egy új és szokatlan, a többitől eltérő csillagot láttam a fejem felett ragyogni; és minthogy én szinte gyerekkorom óta minden egyes csillagképet jól ismerek - ez egyébként nem nehéz - így megállapíthattam, hogy ezen a helyen azelőtt nem volt csillag, még egy egészen halvány sem, még kevésbé ilyen nagy fényességű. Úgy elcsodálkoztam ezen a dolgon, hogy attól sem riadtam vissza, hogy megfigyelésem helyességében kételkedjem. Csak amikor meggyőződtem, hogy mások is látják a csillagot ugyanazon a helyen, hagytam fel kételyeimmel. [ ] A megfelelő eszközökkel elvégzett sok megfigyelésből a háromszögre vonatkozó tételek alkalmazásával megállapítottam, hogy ez az üstökös olyan messze volt tőlünk, hogy a legnagyobb parallaxisa nem lehetett nagyobb 15 szögpercnél. Ebből az következik, hogy ezen üstökös legalább 230 földátmérőnyi távolságra volt a Földtől. Ez viszont azt jelenti, hogy ez az üstökös a Hold-pálya és a Vénusz-pálya között keletkezett. Mindezek alapján az arisztotelészi filozófia itt csődöt mond, mert azt tanítja, hogy az égben semmi új nem keletkezhetett, és hogy az üstökösök a levegő felső rétegeiben találhatók. Kérdések, feladatok a) Mi volt az a természeti jelenség, amelyet Tycho de Brahe észlel? b) Tudósként mit állapított meg róla? c) Milyen korábbi tudományos tételeket cáfolt meg felfedezése? d) Miért lehetett Tycho de Brahe számára a felfedezés „zavarba ejtő"? Milyen következtetést vonhatott le az esetből? parallaxis: a Föld keringése következtében a csillagok eltérő szög alatt látszanak. Az a szögeltérés, amely fél év alatt következik be, a parallaxis-szög. A középkorban a tudomány az ókori tudósok és a Biblia tanításainak összeegyeztetésén alapult. Ezek magyarázata, kiegészítése volt a tudósok feladata: a megfigyelést, kísérletezést nem tartották szükségesnek. Úgy vélték, hogy a világegyetemben, amelynek középpontja a mozdulatlan földgolyó és az ember, mindennek kijelölt és megváltoztathatatlan helye van. A reneszánsz korától az egyház tekintélyének csökkenése, az anyanyelvi igehirdetés, a felfedezett új világok megismerése mind-mind hozzájárultak a világról és az emberről vallott középkori felfogás átalakulásához, átértékeléséhez. 0 „A fordulat évszázada Mikolaj Kopernik (1473-1543). A lengyel származású tudósnak úttörő szerepe volt az ókori görög filozófusok tanításain alapuló középkori világkép átalakításában. A hagyományosan elfogadott ptolemaioszi világképpel szemben felállította a Nap-központú, heliocentrikus világkép matematikai elméletét. S bár azt a gondolatot, hogy a Nap az univerzum középpontja, már az ókori Arisztarkhosz is megfogalmazta, Kopernikusz matematikai tételei a kialakuló új természettudomány kiindulópontjai lettek. Sokan Az égi pályák körforgásáról című művének 1543-as megjelenésétől számítják az újkor kezdetét.