Történelem-tanítás-módszertan [antikvár]

Részlet: NAGY PÉTER TIBOR Szabolcs Ottó hetvenöt éves Az életmű első - terjedelmileg kisebbik - része az 1945 előtti Magyarország értelmiségének társadalomtörténetével foglalkozó szakmunka. Az ebből készült fo mű - „A köztisztviselők az ellenforradalmi rendszer társadalmi bázisában" -egyike azon hatvanas évekbeli munkáknak, melyet még ma is idéznek. Ennek két fontos oka van. Az egyik nyilván az elemzés korrektsége, az hogy a nyelv persze hordozza a kort, de a gondolatok negyven év után is megállnak a lábukon. A másik, hogy Szabolcs az elsők között - s nem sok követőre találva a korban, de valljuk be később se nagyon - bőségesen felhasználta a magyarországi és budapesti társadalomstatisztika Európa-szerte bizonyos értelemben egyedülálló eredményeit. A korszak tudománypolitikai kontextusába helyezve a munka még figyelemreméltóbb. A korszakot meghatározó tudománypolitikai elképzelések szerint társadalomtörténeti kutatásra az úgynevezett alapvető osztályok érdemesek, mármint a munkásosztály és a parasztság, valamint - ha nem is társadalomtörténeti, de politikai ábrázolás céljából - diabolikus ellenfeleik a tőkések és a birtokosok. Az értelmiség kutatása önmagában is figyelemreméltó ötlet, s különösen az, hogy a közalkalmazottakat kutatja, választja témának valaki. E témaválasztás ugyanis látensen magában hordozza azt a bő egy évtizeddel később szakmai konszenzust nyert tudományos tézist, hogy a magyar értelmiség alapvető belső osztóvonala nem vertikális - azaz jövedelem vagy iskolai végzettség szerinti -, hanem horizontális, azaz az államfüggő és piacfüggő rétegek, némi egyszerűsítéssel a keresztény és zsidó középosztály között húzódik. A köztisztviselők társadalomtörténete vezeti Szabolcsot két nem kutatott téma felé: Az egyik a numerus clausus története - melyet a hatvanas évekbeli előzmények után, harminc év múlva gondol újra - alapvetően a konkurenciaantiszemitizmus interpretáció keretein belül marad, illetve a pedagógusság, mint foglalkozási réteg története. Az oktatáspolitika-történet is elsősorban a „rétegre politizálás" története nála. Ezekről a dolgokról nem kevés újabb kutatás szólt azóta, a kép színesedett - de (talán az organikus történelemszemlélet híveit kivéve) Szabolcs nézeteit senki nem utasította el. Nem politikai előítéletekből, hanem az 1919-1920-as köztisztviselői elbocsátások iratanyagának önálló elemzése és végiggondolása alapján formál magának képet a Horthy-kor kezdetének politikai és igazságügyi működéséről, a kon- 7