XXII. Kémiatanári konferencia [antikvár]

XXII. KÉMIATANÁRI KONFERENCIA, 2006 PL 1 Bakos József Pannon Egyetem, Szerves Kémia Tanszék, 8200 Veszprém, Wartha V. u. 1. bakos@almos. vein. hu FENNTARTHATÓ/ZÖLD KÉMIA ÉS KÉMIAI TECHNOLÓGIA Ha feltételezzük, hogy a technológia és civilizáció aktivitásában folyamatos a fejlődés, akkor a fenntartható civilizáció az, amelyben az emberek egyénenként és közösségekben végzett napi aktivitásának összessége időben korlátok nélkül végezhető anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációját abban, hogy legalább egy hasonló szintű jólétben éljen [1]. A fenntartható fejlődés szemléletének középpontjában az ember áll. Az embereknek joguk van egy, a természettel harmonikus, egészséges és termékeny életmódhoz [2]. Noha a kémia meghatározó szerepet játszik mindennapi életünkben, a kémia pozitív szerepének elismerése észrevehetően csökkent az elmúlt évtizedben. Amíg a kémikusok és a vegyészmérnökök hisznek abban, hogy a kémia és a vegyipar központi és pozitív szerepet foglal el a társdalom legkülönbözőbb igényeinek folyamatos kielégítésében, addig az európai és az amerikai átlagpolgárok kétharmada negatívan értékeli a vegyipart az ezredfordulón [3]. Ez a jelenség különböző, kémiai eredetű környezeti problémákra vezethető vissza. A XX. század végére a környezetszennyezés az emberiség egyik legsúlyosabb problémájává vált. Azok a jelenségek, amelyek veszélybe sodorhatják az ökológiai egyensúl)^ (az ózonréteg sérülései, globális felmelegedés stb.) nemcsak szakmai fórumokon kaptak jelentős publicitást, hanem a napi sajtó állandó témájává is váltak. Ermek következtében a XX. század hetvenes éveitől a vegyipar társadalmi megítélése érezhetően romlott. Az emberek bizalmatlanokká váltak a kémikusokkal és a vegyiparral szemben és ma már nyugodtan állíthatjuk, hogy a „kemofóbia" jelentősen megnőtt. Az elmúlt néhány évtizedben számos, komoly következményekkel járó vegyipari baleset is történt, illetve több olyan termék került bevezetésre, melyekről utólag kiderült, hogy súlyosan károsítják az egészséget, vagy felborítják az ökológiai egyensúlyt (DDT, thalidomid, dioxin, tetraetíl-ólom, freonok stb.). A földi ökorendszerek zárt láncokat alkotnak, ahol az ökológiai rendszerek isméüődően megújulnak: az anyagok folyamatosan újratermelődnek és állandóan rendelkezésre áll külső energia. A piacgazdaságban ezzel szemben nyitott rendszerek működnek és az energia, a nyersanyag és a munkaerő felhasználásával a gazdaságba kerülő termékek, eszközök és szolgáltatások melléktermékhez, hulladékhoz és környezeti hatásokhoz vezetnek. Eljutottunk a felismeréshez, miszerint erőforrásaink végesek és korlátlanul nem szermyezhetjük környezetünket. A bioszféra mind kevésbé képes megbirkózni ezzel a teherrel. Néhány vegyipari ágazat fajlagos hulladék-kibocsátása rendkívül nagy. Gyakran előfordul, hogy egy „tökéletes hozamú" szintézisben annyi hulladék keletkezik, amelynek mennyisége többszöröse a terméknek. Érdekes, hogy éppen a hagyományosan tisztának tartott fmomkémiai ágazatok a legnagyobb hulladék kibocsátók. A gyógyszeriparban például 1 kg tiszta termék előállítása során átlagosan 25-100 kg hulladék keletkezik