XXIV. Kémiatanári konferencia [antikvár]

XXIV. KÉMIATANÁRI KONFERENCIA, 2010 PI-1 KÖRNYEZETTUDATOS VILAGSZEMLELET Kiss Ferenc Nyíregyházi Főiskola TTIK Környezettudományi Intézet [email protected] A környezetszennyezés megjelenése az emberiség történetében sokkal régebbi keletű, mint a környezetszennyezés fogalmának kialakulása. Az emberek nem használtak mindig gyűjtőfogalmat a piszokra, szennyre, mocsokra, füstre, sárra stb., amelyek szennyezték a környezetüket. 1873-ban a Johnson - szótár úgy határozta meg a szennyezést, mint a bemocskolás műveletét, vagy a megszentelésnek az ellentétét. Szerinte ez azt jelenti, hogy vallási értelemben tisztátalanná tesz, vagy bűnös módon bepiszkol. Sajnos a környezet szennyezése és rombolása szinte egyidős az emberiség történetével. Mértéke akkor kezdett növekedni, amikor fajunk kb. 10000 évvel ezelőtt kezdett fölhagyni a vadászó gyűjtögető életmóddal, és áttért a földművelésre. Népességünk jelenlegi nagy száma tulajdonképpen alapvetően ennek köszönhető. Ma már azonban be kell látnunk, hogy a mezőgazdasági tevékenység egy része természetellenes, hiszen bizonyos fajokat előnyben részesít, míg másokat háttérbe szorít. Tudjuk azt is, hogy bizonyos népcsoportok, birodalmak eltűnéséhez vagy hanyatlásához nagymértékben hozzájárult a környezetszennyezés vagy a környezetrombolás. Az is ismert, hogy az emberek gyakran szenvedtek olyan betegségektől, amelyeket a környezetszennyezés okozott. A római birodalomban a nagymértékű ólomfelhasználás mérgezésekhez vezetett, vagy pl. a középkori Európa higiénés hiányosságai miatt hatalmas járványok alakultak ki. A kömyezetvédelem ma már minden felelősen gondolkodó embert foglalkoztat, és tudjuk, hogy lehetőségeinket józanul és ésszerűen kell mérlegelni, és megtalálni a fenntartható élethez való helyes utat. Ehhez kíván segítséget nyújtani az előadás, amely igyekszik az emberiség történetéből azokat az eseményeket és folyamatokat kiválasztani, amelyek elvezettek a mai környezettudatos gondolkodáshoz. Az előadás irodalmi, történelmi és természettudományos példákon keresztül arra kíván rávilágítani, hogy az ember fejlődése során hogyan változtatta meg a saját környezetét. Ennek bemutatásával segítve egy újfajta gondolkodás kialakulását, melynek jellemzője, hogy az ember kerüljön ki a középpontból, s ne a természet leigázója, meghódítója, hanem szerves része legyen.