Játék-tanulás [antikvár]

Zsófi szorongva gondolt rá, hogy hamarosan ott kell hagynia az óvodát. félt az iskolától, mert úgy hitte: míg az óvodában csupa vidámság és játék az élet, addig az iskolában csak a zord betűk és a riasztó számok világa várja. Mondogatta is elégszer, hogy ő bizony örökre óvodás akar maradni. Egyik nap Évi néni magához hívta Zsófit és így szólt hozzá: "Ma olyat játszunk, hogy te leszel az óvó néni." Először tartsd meg a tornaórát!" Zsófi felsorakoztatta a gyerekeket, hajlongva, szökkenve bemutatta a gyakorlatokat, majd ütemesen vezényelt a többieknek: "Egy, kettő, három, négy. Egy, kettő, három, négy." Ebédnél ő terítette meg az asztalt. Kiszaladt a konyhába, hogy jelezze Évi néninek: a kelleténél eggyel több a tányér, de hárommal kevesebb a kanál. Alvás után tálcán bevitte a gyerekeknek az uzsonnát. Mindenkinek adott egy-egy szép piros almát, azután a maradék hatot is elosztotta, ügyesen, igazságosan. Este Évi néni megdicsérte Zsófit: "Tudod-e, hogy ma egész nap a matekkal foglalkoztál? Torna, terítés és uzsonnaosztás közben egyaránt számoltál, méghozzá olyan okosan, mint egy iskolás. Félsz-e még az iskolától?" Zsófi felszabadultan mosolygott, mert megértette, amit te is tudni fogsz majd, mire ennek a könyvecskének a végére érsz: játék közben nagyon sok mindent meg lehet tanulni.