Sportjáték 1x1 [antikvár]

Minden sportjáték mozgásanyag az ember természetes mozgásaiból áll, mint a járás, a futás, az urgás, a dobás, a fogás, a kúszás. Alig akad olyan ember, aki ne szeretne játszani. Ha meghalljuk a labda pattotágást, a tekebábuk dőlését, szívünk szerint szeretnénk a játszók között lenni. S hogy játszunk-e, avagy sem, abban a gyermekkor éményei, a régen megtanult játékok valmint a körülmények a meghatározók. A gömbérzék, - az öregkorra megkopik, de nem vész el. Ha valaki ügyetlennek érzi magát nem szívesen nyúl a labdához. Aki valamikor tekézett, biztos, hogy ma is szívesen gurít néhányat. Ezért fontos, hogy a gyermek már a szülői házban szeresse meg a játékot. "A játék a gyermek útja a világ megismerése felé, melyben él és amelyet megváltoztatni hívatott" - írta Gorkij. A játék a fejlődő szervezet számára szükséglet, s a testi képességek fejlődésén túl a gyermek pajtásaival is összemérheti erejét, ügyességét, gyorsaságát. Gazdagodik érzelmi élete, képzelete, így számos értékes erkölcsi tulajdonságot szerezhet. Rosseau "Emil" c. művében különösen a labdajátékokat ajánlja a gyermekek számára, mert - mind kifejti - ezekben a gyermek érzékszervei fejlődnek, jobb lesz a mozgáskoordinációja, fejlődik ereje és ügyessége.