Útmutató [antikvár]

Részlet: Bevezető gondolatok A nemzetiségi, kisebbségi lét megőrzésének vezéreszméje a nyelv megőrzése, legerősebb mozgatója pedig a szokásoknak, a hagyományoknak, a népi kultúrának továbbörökítése. Ebben a feladatban ma a kisebbségi óvodák és iskolák játsszák a főszerepet, a helyi kisebbségi közösségi szerveződésekkel, közművelődési intézményekkel, kisebbségi önkormányzatok támogatásával és velük való együttműködéssel. A nemzetiségi megmaradás egyik sarkalatos kérdése tehát a nevelés, tanítás, amelynek intézményi feltételeit, működőképességét minden körülmények között biztosítani szükséges. A kisebbségi politikában bekövetkezett kedvező változások felerősítették a kisebbségekhez tartozó emberekben az identitástudatot, melynek eredményeképpen bátrabban vállalják a kisebbségi hovatartozásukat és ennek kinyilvánítását is. Ebből adódóan egyre erőteljesebben jelenik meg a kisgyermekes szülőknek az az igénye, hogy gyermekeik a kisebbség nyelvén részesüljenek óvodai nevelésben, ismerjék meg a kisebbség kultúráját, hagyományait, s az általuk kiválasztott intézményben folyó nevelés erősítse gyermekük identitását is. Mind a közoktatási törvény, mind a kisebbségek jogairól szóló törvény biztosítja, hogy a nemzeti, etnikai kisebbségekhez tartozó gyermekek anyanyelvükön és magyarul részesülhessenek óvodai nevelésben. Nagyon fontos tehát, hogy ezen óvodák minden lehető szakmai segítséget megkapjanak ahhoz, hogy az Óvodai nevelés országos alapprogramja és a Nemzeti és etnikai kisebbségi óvodai nevelés irányelve alapján pontosan tudják definiálni kiemelt céljaikat, feladataikat, további lépéseiket, hogy ezáltal jó helyi programok szülessenek. A Közoktatási törvény módosított változata minden óvodát szembesített azzal a feladatával, hogy az Óvodai nevelés országos alapprogramja alapján nevelési programot készít, vagy az ily módon készített programok közül választ. A nemzeti, etnikai kisebbségi óvodák programkészítő munkáját alapvetően meghatározza a Nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelve is, amit a művelődési és közoktatási miniszter a 32/1997. (XI. 5.) MKM rendeletével adott ki.1 Ez a dokumentum kiegészíti az Óvodai nevelés országos alapprogramjában meghatározottakat azokkal a specifikumokkal, amelyekben eltér a kisebbségi óvodáztatás cél-, feladat- és tartalomrendszere. E két törvényi szabályozás teljes összhangban dolgozza ki a nemzeti, etnikai kisebbségi óvodáktól elvárható társadalmi igényeket, szükségleteket. Az irányelvek tartalma mindenki számára világossá és egyértelművé teszi azt is, hogy a kisebbségi óvoda nem téveszthető össze az idegen nyelv oktatását szolgáltatásként felvállaló óvodával, ugyanis a nemzetiségi óvodáztatásnak meglehetősen kiterjedt intézményhálózata ennél sokkal többre hivatott, nemesebb célok és feladatok küldetésszerű megvalósítására elkötelezett intézménye óvodarendszerünknek. A fentiek igen nagy változást eredményeztek az óvodák, így a kisebbségi óvodák tartalmi szabályozásában, hiszen ez ideig minden óvoda, így a kisebbségi óvodák is központi program alapján működtek. Az óvodák, hogy e feladatnak megfeleljenek, meg kell tanulniuk elszakadni az egyenlőség, az egységesítés, az uniformizálás eszméjétől, és meg kell mutatni a sajátos arculatukat, a specialitásukat, a sajátos helyzetükből adódó egyediségüket. Az is nehezíti ezt a szemléletátállást, hogy az állandóan változó világban egyre bonyolultabb tájékozódni, egyre nehezebb a sokszínű tartalmak közül kiválasztani a hiteles, szakszerű, szabályoknak megfelelő információkat. Ezért kellenek a kapaszkodók, a stabil pontok, olyan segédanyagok, melyek korrekt eligazodást biztosítanak. !32/]997. (XI. 5.) MKM rendelet a Nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelve és a Nemzeti, etnikai kisebbség iskolai oktatásának irányelve kiadásáról. Magyar Közlöny, 1997. 95. sz.