A sötét bábok királynője [antikvár]

Amikor még aktív zoológus voltam, barátaim megkérdezték tőlem, hogyan tudok három évet eltölteni egyetlen madárfaj tanulmányozásával. Mit lehet megtudni egy közönséges fácánról? Azt válaszoltam - némiképp bosszantó önteltséggel -, hogy az ember is csak egy emlősfaj, és hogy az emberi természet kétezer év óta tartó kifürkészése még mindig nem hozott látványos eredményeket. Mi is csak egy faj vagyunk a sok közül, ám meg kell hagyni, elég furcsa egy faj. Ezenkívül azt vallom, hogy addig nem érthetjük meg magunkat, amíg nem ismerjük meg természetünk kialakulását. Ezért a könyv első harmada az evolúcióról fog szólni, és csak utána látunk neki az emberi természet megragadásához. Az evolúciós alapok nagyon fontosak, ezért akiket a gének dolgai kevésbé érdekelnek, talán kicsit nehezebben fogják magukat átrágni ezeken a fejezeteken. Ennek ellenére ne adják fel! Engem úgy neveltek, hogy a csokit csak akkor ehetem meg, ha már túl vagyok a vajas kenyéren. Mind a mai napig lelkiismeret-furdalást érzek (bár nem veszek róla tudomást), ha csokitortát eszem. Ezzel együtt megértem azokat, akik a könyv középső és későbbi fejezeteit emészthetőbbnek találják majd, mint az első részt, és ezért úgy döntenek, hogy előrelapoznak a tortához.