A tökéletlenség ereje [antikvár]

GYÉMÁNTBÓL PAPÍRNEHEZÉK Be kellett volna gyakorolnom, részletes pró és kontra listát kellett volna írnom, és el kellett volna olvasnom a neten talált Hogyan szakítsunk jobban ? című e-bookot, amelyet egy párkapcsolati tanácsadó írt. Egyikre sem volt esélyem. Nem terveztem el, hogyan lépek le, nem volt kiabálás, viharos kirohanás, sem ajtócsapkodás, és senki nem vesztette el a fejét a vita hevében. Mindezek helyett csak arra voltam képes, hogy a szőnyeg mintáját bámuljam, de most már, ha akarnám, sem mdnám felidézni, milyen volt. A formák elmosódtak, mert könnyek szöktek a szemembe. A kiskutya rám nézett, és rájött, hogy itt a lehetőség a zsebkendőlopásra. Valószínűleg szerette a könnyeim sós ízét. Micsoda alkalom! Nem azért mentem oda, hogy bármit is tegyek vagy mondjak. Nem éreztem megbékélést attól, hogy véget vetek a kapcsolatnak, de már hetek óta gondolkodtam rajta, sőt, talán hónapok vagy évek óta. O arról beszélt, milyen tanulságokat vont le a „szünet" alatt, és megkérdezte, hajlandó lennék-e felkeresni egy párterapeutát, aki esetleg fel mdna vértezni minket olyan eszközökkel, amelyek segítségével átvészelhetjük a nehéz időszakot, amin keresztülmegyünk. Nem szóltam semmit, és rögtön tudta. 11