Alvás [antikvár]

BEVEZETÉS Ahhoz képest, hogy életünk tekintélyes részét alvással töltjük, meglehetősen keveset tudunk magáról a folyamatról. Azzal viszont tökéletesen tisztában vagyunk, hogy nem sokáig létezhetünk alvás nélkül: gyorsan és egyértelműen jelzi a szervezetünk a pihenés iránti igényét. Azt is tudjuk, hogy az alvás az élet örömei közé tartozik, noha paradox módon többé-kevésbé öntudatlanok vagyunk alvás közben. Azt pedig ösztönösen érezzük, hogy testünknek és lelkünknek egyaránt nagyon jót tesz. Az agy az alvással töltött órák során is dolgozik: feltérképez, szortíroz és elemez, problémamegoldást végez és stratégiát készít. A kisgyerekek jóval több időt töltenek alvással, mint a felnőttek, mert sokkal több új információval kell megbirkózniuk, mint amennyi tapasztalattal rendelkeznek. És ugyancsak ez az oka, hogy alvás közben megoldást találhatunk egy minket foglalkoztató helyzetre. Egyáltalán nem csupán üres frázis, amikor azt mondjuk: „Aludjunk rá egyet." Miért van szükségünk alvásra? Szervezetünknek muszáj aludni, amikor szüksége van rá. Az emberi test a külvilágból érkező jelek olvasására szakosodott, az onnan érkező ingereket továbbítja az agy felé. Ilyenkor álmosságot érzünk. A belső közvetítő anyag a melatonin nevű hormon, amely éjszaka képződik. Hatása nem merül ki annyiban, hogy üzenetet küld számunkra, hogy ideje lefeküdni meghatározott időintervallumokban, hanem a belső óránkat is beállítja. Minden más lényegtelen: ha leszáll az este.