Amit a feleségekről tudni kell(ene) [antikvár]

ELSŐ FEJEZET A MAMA: AZ OTTHON MÉRNÖKE Észrevehették, hogy ezt a könyvet szeretett fiamnak, Ryannak ajánlottam. Ez a kisfiú most hároméves és dokumentumokkal is igazolhatóan papírhurcolászó, csetlő-botló gyermek. Minden tulajdonsággal rendelkezik, ami a szakkönyvek szerint a 18 és 40 hónap közötti kisgyerekekre jellemző. Az életnek ebben a dinamikus periódusában az érzelmi lelkesedés és az izgatottság valami kimeríthetetlen energiaforrásból buzog elő és Ryan esetében is ez a helyzet. Pont aznap, amikor életének 11. hónapjába lépett, mintha valami hang súgta volna a fülébe: „Elkészülni, vigyázz, kész, rajt!" Ryan aznap délután szaladni kezdett és azóta is viharos gyorsasággal közlekedik. Nem rosszindulatú és csak ritkán tagadja meg az engedelmességet dacosan hangoskodva. Rendkívül kíváncsi és mindenben benne van. Ha (ez) emberileg lehetséges, akkor (azt) Ryan minden bizonnyal kiönti, eltöri, szétszedi, szétszórja vagy használhatatlanná teszi. Arra rávenni, hogy nyugodtan és csendben maradjon, olyan vállalkozás, mint porcukrot a falra szögezni: lehetetlen. Es természetesen a személyes biztonsága is állandóan veszélyben van. Tulajdonképpen egy érzelmileg stabil felnőttre van szükség, hogy egész nap kísérgesse Ryant és megmentse a katasztrófától. Alkalmanként ez a felelősség rám hárul. Az egyik reggel egyedül voltam otthon Ryannal, amikor hirtelen ráébredtem, hogy a kis felfedező már vagy két perce semmi zajt nem kelt. (Ha valaki Ryanra felügyel, a csend rosszat sejtet.) Rögtön keresni kezdtem, minden szobát átkutattam, de sehol sem volt. Végül kipillantottam a konyhaab-