Ásó-kapa... [antikvár]

Az eső Istentől van, de az esernyő emberi dolog: valahányszor az emberi tudomány sorskérdésekkel áll szemben, ez az egyik legfőbb tudnivaló. A házasság is sorskérdés. Kötelességünk annyi mindenfélét megtanulni róla, mint az esőről, ki kell lesnünk a titkait, ki kell tanulnunk a hasznait és a veszedelmeit is. A titkait meg kell ismernünk, a hasznaival meg kell tanulnunk élni, a veszedelmei ellen ki kell találnunk a védekezést. Csak sohase szabad azt hinnünk, hogy ezzel már egészen a hatalmunkba kerítettük, hogy "mindent" tudunk róla, minden hasznával pontosan rendelkezni, minden veszedelme ellen biztosan védekezni tudunk... Az időjóslás hatalmas tudomány, az esernyő kitűnő eszköz - de az eső néha mégis váratlanul kerekedik és ha véletlenül otthon hagytuk az esernyőnket, vagy ha lyukas, vagy ha az eső véletlenül a széllel következik és kifordítja: akkor mégis megázunk.Néha elkerülhetetlenül megázik a legóvatosabb ember is, de ha nem óvatos, ha nem törődik az időjóslással, sohase viszi magával az esernyőjét, akkor sokkal többször és sokkal erősebben ázik meg.Aki tehát nem akar folyvást betegségig ázni, hanem megelégszik az elkerülhetetlen, sorsszerű megázásokkal, annak nem szabad megvetni se az időjóslást, se az esernyőt. Sőt ezen felül még mindig ki is kell nézni az ablakon, mielőtt elindul hazulról és a maga egyszerű tapasztalatai szerint is hozzá kell vetni, hogy vajjon lesz-e eső?