Azt mondják, hogy... [antikvár]

ELŐSZÓ Közmondások, szólások, szállóigék örökítik át az utókornak azokat az alapigazságokat, amiket többnyire a tapasztalat szül és a népi megfigyelés egyfajta útmutatásul, viselkedési stratégiául örökül hagy a jövő generációjának. Ezekre a megfigyelésekre többnyire tudományos magyarázattal is szolgál a pszichológia, és ha ezt közérthető nyelvezetre fordítjuk - beépítve a környezetünkben zajló esetismertetésekkel - akkor könnyen mi magunk is megtapasztalhatjuk, hogy nem is olyan élettől elrugaszkodott a lélekkel foglalkozó tudomány. Sőt: okulhatunk, építkezhetünk belőle. Több mint negyed évszázada - 1983-86 között, gyakorló pszichológusként volt egy igen népszerű ismeretterjesztő sorozatom az akkor vezető példányszámú hetilapban, a Szabad Földben. Ennek a lapnak az olvasói célcsoportja a vidéken élő ember volt, akihez hétköznapi, közérthető nyelvezettel kellett szólni. S miközben a hétköznapi ember nap, mint nap gyakorolta mindazt, amiről a pszichológia olykor szól, nemigen tudatosodott benne, hogy e divatos tudomány művelője. (Hiszen mi más, mint egyfajta terápia az, amikor mondjuk Mihály bácsi kapájára támaszkodva hallgatja a szomszédja aznapi kálváriáját feleségével, vagy netán a művezetőjével ) Anno nagy sikere volt ezeknek a cikkeknek, a szerkesztőségbe érkezett leveleket mindmáig őrzöm. A közelmúltban egy nagyszabású iratrendezés kapcsán jött a felismerés: hogy ezek a sorok talán mindmáig élnek, és a mának is üzenhetnek, így született hát e könyvecske: ABC-be szedve Dr. Kollárné Bal la Anna