Belső erőforrásaink [antikvár]

Előszó A kimerültségben szenvedő emberek nem tudják használni belső forrásaikat. Pedig aki belülről merít, nem merül ki egykönnyen. A belső források ugyanis - különösen a lelki források - nem apadnak el. Mindenki megfigyelheti az életében, hogyan tud rátalálni saját belső forrásaira. Van, aki kimegy a természetbe. Odakint megérzi, hogy az élet, amely körülveszi, ott lüktet benne is, éppoly túláradóan, ahogy a teremtett világban. Másoknak a csend segít felfedezni benső erejüket. Ha bensőmben csendet tartok, a csend tartást ad. Lelkem mélyén olyan erőket fedezek fel, amelyekre bátran támaszkodhatok. A belső forrásokhoz vezet el az elmélkedés, a meditáció is. A csend imájában átlépek nyüzsgő gondolataimon, áthatolok gondjaimon, félelmeimen, minden nyomasztó érzésen és bűntudaton; bízom benne, hogy nem fogok beleveszni az érzések kavargásába, hanem eljutok a lelkem mélyére.