Csendes Apaforradalom [antikvár]

Két bevezető történet „Szívem! Ha én egyszer megérteném, hogy te mivel foglalkozol -sóhajt egy nagyot az én szép és okos feleségem családi vacsoránk kellős közepén Mielőtt levegőt vehetnék, hogy valamit válaszoljak, megszólal ragyogó szemű négyéves kislányom. Megmondom én neked anya! Apa emberbeszélgető. Nappal emberekkel beszélget, este bort iszik Hát, ez a helyzet. Oda kell figyelni mit látnak a gyerekek. - Éder Úr?- kérdezi a recepciós hölgy. - Nem. Léder.- válaszolom - Éder, Éder, honnan ismerős? - A meséből, tetszik tudni - Milyen mese is? - Pumukli - szól oldalról a biztonsági őr és közelebb lép. - Akkor Ön apa, igaz?- kérdezem a nagy darab, tetovált karú úrtól. Elmosolyodik. - Persze, de nem csak azért - mondja. Mindig szerettem. Felnőtt koromban is többször végignéztem. Apámmal és nagyapámmal néztük gyerekkoromban. Szép emlékek. Rájuk emlékeztet. Arra a nyugalomra és biztonságra, amit akkor éreztem, ha ők ott voltak. ( ) Erről szól ez a könyv.