De Uraim...! [antikvár]

ELŐSZÖR IS tudom, hogy semmiben sem lehet általánosítani és mégis azt hiszem, sikerült összeszedegetnem egész sereg apróságot, amiben az összes férfiak egyformák. Meggyőződésem, hogy nincsenek kizárólag női vagy férfi sajátságok, hanem csak emberek vannak. Rendes emberek, tisztességesek vagy felelőtlenek. Minden azon múlik, hogy a rendes ember hasonló adottságú társsal kerül-e össze? Ezen múlnak az összeütközések. Mindezt tudva, mégis megfigyeltem olyan helyzeteket, amikor a férfiak hasonlóan viselkednek. Lestem a mozdulataikat. Végighallgattam az asszonyok összeesküvését, ahogy előre megfontolt szándékkal, számolva a férfiak rokontulajdonságaival, olyan biztosak a meghódításukban. Részvéttel bólogattam, amikor egy-egy nőismerősöm kiöntötte a szívét és felsorolta a sok elégedetlenséget - amit, ki tudja micsoda álszeméremből - eltitkolt az előtt a férfi előtt, akit illetett. Miért nem mondta a szemébe? Miért beszélik meg inkább a nők egymás között a férfiak hibáit a hátuk mögött? Miért értik meg ilyenkor olyan jól egymást ? Egyetlen vigaszuk, hogy nem kell egyedül elviselni, ami ellen lázadoznak, a másik asszonynak egy hajszálnyival sem rózsásabb a sorsa, ö is férfival bajlódik. Pista vagy János, egyremegy!..