Fejlődés és neveléslélektan [antikvár]

BEVEZETÉS Mindegyik tudományos disciplina sajátos tárgykörrel és kutatási problematikával rendelkezik, amelyet speciális módszerek segítségével tanulmányoz. Ez természetesen vonatkozik a gyermek fejlődésének és nevelésének pszichológiai törvényszerűségeit vizsgáló tudományágakra is. A fejlődés- és neveléslélektan sajátos tárgykörrel és metodikával rendelkező önálló tudománnyá válása a mult század végén az általános pszichológia kialakulását követő differenciálódás eredményeként indult meg. _1S1. D. Le-vitov professzor helyesen utal e folyamatot elősegitő s társadalmi szükségletből eredő néhány körülményre:^^ 1. Az evolúció eszméje egyre inkább és egyre mélyebben behatolt a tudományba és szükségszerűvé tette a pszichikum fejlődésének tanulmányozását. Az un. genetikus pszichológia kutatni kezdte a pszichikum fejlődésének törvényeit a filogenezis és az ontogenezis területén. 2. Kutató tudósok és a nevelés gyakorlati szakemberei arra a meggyőződésre jutottak, hogy az általános lélektan által megállapított törvényszerűségek nem elegendők a gyermek viselkedésének, tevékenységének, lelki sajátosságainak és fejlődésbeli feltárásához és megértéséhez. Ez a körülmény egy uj sajátos tudományág kimunkálását sürgette. 3. Az orvostudománynak a gyermek szervezetével foglalkozó ágai közül a gyorsan fejlődő pediátra és gyermekpatopszichológia nemcsak a normálisan fejlett, egészséges gyermek anatómiai és fiziológiai ismeretét kezdte sürgetően igényelni, hanem ezzel együtt a gyermek pszichikai fejlődésének tanulmányozását is. 4. Végül sürgette a fejlődés- és neveléslélektan önálló kutatási tárgykörrel rendelkező tudománnyá válását a nevelőintézményekben működő gyakorló pedagógusok szükséglete is, akik nap mint nap találkoztak a különböző életkorú gyermekek sajátos pszichológiai problémáival, amelyek a nevelés eredményesebbé tétele érdekében elemzésre, tudományos feldolgozásra és általánosításra vártak. ^^Lásd: N.D. Levitov: Detszkaja 1 pedagogicseszkaja pszichologija. Izd. "Proszvescsenyije." M. 1964. 8. 1. - 3 -