Fejlődés- és neveléslélektan [antikvár]

Mindegyik tudományos disciplina sajátos tárgykörrel és kutatási problematikával rendelkezik, amelyet speciális módszerek segítségével tanulmányoz. Ez természetesen vonatkozik a gyermek fejlődésének és nevelésének pszichológiai törvényszerűségeit vizsgáló tudományágakra is. A fejlődés- és neveléslélektan sajátos tárgykörrel és metodikával rendelkező önálló tudománnyá válása a múlt század végén az általános pszichológia kialakulását követő differenciálódás eredményeként indult meg. N. D. Levitov professzor helyesen utal e folyamatot elősegítő s társadalmi szükségletből eredő néhány körülményre: 1.Az evolúció eszméje egyre inkább és egyre mélyebben behatolt a tudományba és szükségszerűvé tette a pszichikum fejlődésének tanulmányozását. Az un. genetikus pszichológia kutatni kezdte a pszichikum fejlődésének törvényeit a filogenezis és az ontogenezis területén. 2.Kutató tudósok és a nevelés gyakorlati szakemberei arra a meggyőződésre jutottak, hogy az általános lélektan által megállapított törvényszerűségek nem elegendők a gyermek viselkedésének, tevékenységének, lelki sajátosságainak és fejlődésbeli feltárásához és megértéséhez. Ez a körülmény egy új sajátos tudományág kimunkálását sürgette. 3.Az orvostudománynak a gyermek szervezetével foglalkozó ágai közül a gyorsan fejlődő pediátra és gyermekpatopszichológia nemcsak a normálisan fejlett, egészséges gyermek anatómiai és fiziológiai ismeretét kezdte sürgetően igényelni, hanem ezzel együtt a gyermek pszichikai fejlődésének tanulmányozását is. 4.Végül sürgette a fejlődés- és neveléslélektan önálló kutatási tárgykörrel rendelkező tudománnyá válását a nevelőintézményekben működő gyakorló pedagógusok szükséglete is, akik nap mint nap találkoztak a különböző életkorú gyermekek sajátos pszichológiai problémáival, amelyek a nevelés eredményesebbé tétele érdekében elemzésre, tudományos feldolgozásra és általánosításra vártak.