f**k it [antikvár]

Előszó az új kiadáshoz Az egy ideig anglikán lelkészként dolgozó Simon Parké azt írja a The Beautiful Life (A gyönyörű élet) című, különleges könyvében: „Már olyan régóta vagy a taposómalomban, hogy eldöntőd, kilépsz belőle. És már a füvön lépdelsz a hatalmas szikla széle felé, hogy kilépj az üres térbe. A sok értelmetlen és fárasztó cselekedet után - mivel az értelmetlen tettek különösen fárasztóak - már csak arra vágysz, hogy a semmi furcsa ölelésébe vesd magad. Meg mered tenni? Az egód kerget, azt mondja, ne legyél ilyen hülye, őrültség lenne ugrani, maradj a taposómalomban mindenáron. Azt mondja, megölöd magad, ha ugrasz. Hogy nincs ott semmi. Azt kérdi, hogy választhatod a semmit, hiszen a taposómalom olyan jól működik. Mit mondasz? Mit teszel?" Megválaszoltam ezt a kérdést 2007-ben, amikor még én is anglikán lelkész voltam. Azt mondtam: „B a meg, Mark, ugorj!" Hogy rövidre zárjam, meglátogattam a főnököm (a püspököt), miután eldöntöttem, b a meg, hadd lássa végre az igazi énem, minden tökéletlenségével. Az eredmény: elvesztettem a munkámat, az otthonomat, a jövedelmemet, a helyemet a közösségben, a biztonságomat és így tovább. De nem veszteség volt ez, hiszen visszanyertem a szabadságomat, a hitelességemet, az elhivatottságomat, a belső boldogságomat és a valódi életemet. Hatalmas bátorság kell a b a meg kimondásához, különösen, ha úgy tűnik, sok a vesztenivalód, rengeteget kockáztatsz, vagy igen mélyre zuhanhatsz. A b a meg nem arról szól, hogy bántó szavakat vágjunk a többiekhez, hanem arról, hogy szembenézz önmagaddal (vagy legalábbis a saját egóddal). A b a meg tao útja arról szól. 13