Furcsa párok [antikvár]

Tűnődéseink első korszakát idézi fel ez a könyv. Kíváncsian figyelni kezdtük őket, s rejtélyes, zárt világnak láttuk ekkor a homoszexuálisok világát. De rögtön észrevettük azt is, hogy gondjaik iránt egy-két éve már nemcsak azok érdeklődnek, akik magukban vívják álmatlan éjszakákon és megalázott nappalokon küzdelmüket a Démonnal...!Szeretnénk megérteni érzékeny titkaikat; ám úgy láttuk, hogy az előítéletek nyomán többnyire még idegennek tartják őket, e furcsa párokat. Gyakran éreztük, hogy a társadalom, ha kíváncsi is, nem eléggé türelmes irántuk.Hagyomány, hogy az erkölcs nevében a homoszexuálisok ellen fordul néha a közhangulat. A legjobb esetben is enyhén utálkozva elfordulnak tőlük még azok is, akik egyébként megérthetnének valamit az ösztönöknek ebből a különös üzenetéből... A középkorban az eretnekek sokszor idézett s gyűlölt bűne volt ez. Mindennaposak voltak a kivégzésükről szóló élveteg-szadista híradások: "Hogy szenvedő lelkület legalább a kínhalállal megmentsék, elszakítván bűnben fetrengő testüktől". Ez a magyarázat volt az egyetlen "jogi igazságszolgáltatás", amire számíthattak...Hosszú volt a szenvedések útja. 1954-ben az angol parlament egy különbizottsága fogalmazta meg az új szemlélet alaptételét: A homoszexualitás se nem bűn, se nem betegség: a gyermekkortól kezdve folyamatosan kialakuló, sem akarattal, sem orvosi beavatkozással meg nem szüntethető állapot...A nemi élet egyik változata csupán, még ha az egyén számára gyakran több szenvedéssel jár is, mint az összes többi változat együttvéve...