Hogyan shoppingoljunk férjet? [antikvár]

Egy időben a barátnőimmel volt egy közös szlogenünk, amit igen gyakran emlegettünk: "Soha nem randizok olyan pasival, akinek nem tetszik a cipője!" Azt hiszem, Roz mondta először, de aztán mind átvettük tőle. A béna cipő ugyanis egyet jelentett azzal, hogy az illetőt kihúztuk a potenciális férjeket tartalmazó listáról. További érvekre már nem is volt szükség, tényleg elég volt ennyi! A pasit azonnal elfelejtettük, ha olcsó, csillogó, netán magas sarkú, vagy bármilyen olyan cipőt hordott, ami nem barna vagy fekete volt. Ennyi. Második esély nuku. "Még szép, hogy nem járunk olyan fazonnal, aki leharcolt, egérszürke csukában jár. Kinek nézel te bennünket? - mondogattuk az értetlenkedőknek.Szerencsére a barátnőim idővel kinőtték a cipő alapján ítélős korszakukat. Vagy megtalálták a kifogástalan lábbelijű vőlegényt, vagy gyorsan vettek pár menő darabot a kiszemelt áldozatnak. A tesóm már tizenhat évesen találkozott a vőlegényével egy nyári táborban, én azonban sokáig kerestem a "tökéletes cipőt" viselő páromat. Visszatekintve, fel kell tennem a kérdést: tényleg így akartunk férjet találni?