Hol vagy, Rómeó? [antikvár]

BEVEZETŐ Legvadabb álmaimban sem képzeltem volna, hogy az FR - felnőttkori randizás - ilyen KT, értsd: kurva nagy téboly lehet. És amikor azt mondom, téboly, konkrétan elmebajra gondolok. Szöget ütött a fejembe, vajon a többi nőnek, akik özvegyként vagy válás után visszakerülnek a levesbe, ugyanezek-e a tapasztalatai. Az enyémek annyira szürreálisak, hogy egyszerűen muszáj megosztanom őket, egyrészt azért, hogy kiengedjem a gőzt, másrészt abban a reményben, hogy így a szemébe nevetünk annak a sorsnak, amelyet a legrosszabb ellenségünknek sem kívánunk - na jó, talán a legrosszabbnak igen. Ez a könyv nyilván női szemszögből íródott. Ám a szingli, heteroszexuális férfipopuláció eszesebbik része is jól tenné, ha magába szívná a benne lévő infókat. Magamról annyit, hogy van egy jól menő kis üzletem. Mondjuk úgy, hogy nem arra kell a férfi, hogy kitömje a tárcámat. Nem vagyok megkeseredett nő, sem férfigyűlölő. Valójában bizakodó romantikus vagyok, aki hisz abban, hogy létezik az „Igazi". Csak épp nem számítottam rá, hogy ilyen eseménydús és szórakoztató lesz az út, amely elvezet hozzá. Egyszerűen muszáj elmesélnem. Három évvel ezelőtt lezártam a házasságom azzal a férfival, aki életem nagy szerelme volt. Negyvenhárom voltam, tizenhét évvel korábban házasodtunk össze, és mindent