Kommunikáció 2. [antikvár]

1. Á KÖMÍ^NÍKACIO FOLYAMATÉ Partnerünk észlelése, megértése, sőt viselkedésének előrejelzése a társas interakciós folyamatok szükségszerű első lépése. Az előző fejezetekben a társas interakció olyan vonatkozásaival foglalkoztunk, mint mások észlelése, a benyomásalakitás és az attribúció problémái. A személyészlelés azonban az interakciónak csak szükséges, de nem elégséges összetevője. Gondoljunk csak bármilyen tipikus társas észlelésre, például barátunkkal beszélgetünk vagy vásárolunk valamit egy üzletben. Az ilyen érintkezésekben a másik ember észlelése bizonyos értelemben előfeltétele a tényleges interakciós folyamatnak, azonban nem maga az interakció.' Tudjuk, hogy a társas interakciós folyamatok első, igen fontos lépése a másik ember észlelése, megértése és viselkedésének előrejelzése. Az emberek közötti kapcsolat - társas kölcsönhatás - elképzelhetetlen anélkül, hogy az interakciós felek ne tudósítanák egymást a körülöttük illetve bennük zajló történésekről, eseményekről, gondolatokról, érzésekről, érzelmekről. Ezzel a gondolattal eljutottunk a kommunikáció kérdéséhez. Mi a kommunikáció? Milyen folyamatok zajlanak le a kommunikáció résztvevői között? E kérdések megválaszolásához nézzünk meg négy kommunikációelméletet, melyben a kutatók különböző oldalról közelítve, több szempontot figyelembe véve igyekeznek magyarázatot találni az interakciós folyamatokban lezajló kommunikációs történésekre. MEGfEGYZESEK 1.1 A KOMMUNIKACIOELMELETEK A) Információelméletek Az információelméletek, melyek a kommunikációs eszközökre építik gondolataikat, a legtöbb kommunikációelmélet alapjaivá váltak. Az elmélet létrejötte a telefon, sajtó, televízió rohamos fejlődésével magyarázható. „Képletük" szerint minden kommunikációban az adó-befogadó közötti csatomán áramlanak a hírek. Az adó az információt egy jelbe kódolja, majd ezt a befogadó lefordítja, azaz dekódolja. Az információk átviteléhez műszaki értelemben „átalakítókat", vagyis átvitelre alkalmas készülékeket használunk. Elméletük egyik központi fogalma a „zajforrás", az átvitel során fellépő személyes félreértések köre. MEGJEGYZESEK Forgách József: A társas érintkezés pszichológiája. Gondolat, Budapest, 1993.133. oldal