Lélektani tanulmányok V. [antikvár]

Részlet a könyvből: Az ösztönlélektan mai állása Általánosan elismert és említett dolog a lélektani irodalomban, hogy a pszichológia tudománya századunkban igen előrehaladt. Nem mindig szoktak azonban rámutatni ennek a haladásnak igazán a lényegére. némelyek utalnak arra a körülményre, hogy az elemi ingerek és érzékletek vizsgálatán túl a lélektannak sikerült behatolnia a "magasabbrendű" lelki folyamatok terültére, mások a haladást a részek és elemek vizsgálatától a lelki egészekig való eljutásban, ismét mások a felülettől a mélység és a tudattalan módszeres kikutatása felé való terjeszkedésben jelölik meg stb. Mindez igaz, de még sem tapint rá a legfontosabb mozzanatra. Ez pedig nem más, mint hogy az utolsó évtizedekben a lélektannak sikerül nem csupán tudatjelenségeket, hanem magát az életet, a sorstényezőket megragadnia és elemeznie. A tudományos haladás menete itt párhuzamos azzal a folyamattal, amit a modern bölcseletben észlelhetünk. A mult században a filozófia kutatásaira az ismeretelmélet nyomta rá a bélyegét. A bölcselet nem az eleven valóságot, hanem annak megismerését vizsgálta. "Félénk tartózkodástan"-nak csúfolták, amely nem mer érintkezni a mellette kölcsönös figyelembevétel nélkül tovahömpölygő, veszedelmes, királyian vad és kiszámíthatatlan történéssel, hanem azon gondolkodik, hogy min gondolkodik.