Micsoda különbség! [antikvár]

Előszó 2003 őszén klubvezetőként dolgoztam éppen, amikor az egyik este elém lépett egy magas, vékony, gyönyörű szemű fiatalember. Megkérdezte, hogy tudok-e pár szót váltani vele egy tervezett programjáról. Egy hét múlva tudtam időt szakítani rá. Két hét múlva már minden este együtt mentünk haza a villamoson. Egy hónap múlva aludt nálam először. Az év végére összejöttünk. Kapcsolatunk egy teljes éven át tartott, három felvonásban. A korkülönbség közöttünk 30 év volt. Ebben az egy évben megéltem ezer múltbeli és jövőbeli életemet. Olyan intenzív volt az együttlétünk, amilyet addig még soha nem tapasztaltam mással. Nem értettem, mi történik velem, velünk. Ő sem értette. Bár sejtettük. Ám a csodák mellett megijedtünk a saját árnyékunktól és a külvilág reagálásaitól. A szerelem mellett állandóan ott sustorgott a fülünkbe a félelem és a kétely: ez nem lehet igaz, ez nem tarthat örökké. De hát mi az örökké és mi az öröklét, ha nem az a perc, amit éppen most élünk meg? Mégsem tudtunk megnyugodni; ő sem, én sem. Embereket kérdezgettem, könyveket, filmeket kerestem a témában. Ősi kultúrákba kirándultam, és a jelen felfordult világában is rendet akartam teremteni; rendet és biztonságot, legalább a saját szívemben. Cikkeket írtam és körleveleket; jelentkezzenek azok, akik hasonló cipőben járnak. És a levelek áradni kezdtek felém úgy, hogy majdnem elsodortak. Éjszakánként megválaszoltam őket, nappal pedig könyvírásba kezdtem.