Miről is beszélgessünk jegyesekkel [antikvár]

Előszó Hogyan is keletkezett ez a füzet? 1994-ben a „Remény" című szlovákiai magyar katolikus hetilapban jelent meg egy nyolc részből álló cikksorozatom a házasságról a Család Évében. A lap egyik munkatársa keresett meg azzal a kérdéssel, hogy nem bővíteném-e ki ezt az anyagot egy jegyesoktatásban használható füzetté? Ha igény van rá, miért ne? De kinek szól ez a füzet? Elsősorban a lelkipásztorkodásban dolgozó paptestvéreimnek szerettem volna segíteni vele. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy már csak terjedelménél fogva sem lehet benne minden, amiről szót kell ejteni. Sokszor van úgy azonban az ember, hogy olvas valamit, gondolkodik rajta, elindul a fantáziája, és újabb gondolatok születnek meg benne az olvasottak nyomán. így szeretném én is ezt a füzetet átnyújtani paptestvéreimnek, szinte „öngyújtóként", amivel szikrát lehet csiholni és újabb tüzeket gyújtani. De szívesen venném, ha házasságra készülő fiataloknak is a kezébe kerülne. Egy nagy könyvet el sem kezd olvasni az ember, főleg házasságkötés előtt, amikor annyi a dolog, annyi az elintéznivaló, de egy ilyen kis füzet talán nem „megemészthetet-len". Jó alap lenne ennek elolvasása ahhoz, hogy a jegyesoktatáson lelkipásztorukkal párbeszédbe ele- 7 ^ii^r; ti