Pillecukorteszt [antikvár]

BEVEZETESHallgatóim és gyerekeim egyaránt taniisíthatják, az önuralom nem tartozik természet adta erényeim közé. Közismert vagyok arról, hogy gyakran az éjszaka kellős közepén telefonálok rá a hallgatóimra, hogy megkérdezzem, jól haladnak-e a legújabb adatelemzéssel, pedig csak aznap este kapták a feladatot. Baráti vacsorákon gyakran elszégyellem magam, látva, hogy én már rég tisztára pucoltam a tányéromat, amikor mások még szép komótosan falatoznak. Éppen azért tanulmányoztam egy életen át az önuralom elsajátításának mikéntjét, mert magam is türelmetlen vagyok, és felismertem, hogy bizonyos stratégiákkal igenis úrrá lehetünk önmagunkon.Munkásságom vezérfonalát és e könyv alapötletét az a kutatási eredményeken nyugvó szilárd meggyőződés adta, hogy az azonnali kielégülés késleltetése a jövőbeli nagyobb jutalom érdekében egy mindnyájunk által elsajátítható kognitív készség. Fél évszázada megkezdett és mindmáig folyó kísérleteinkkel igazoltuk, hogy ez a készségkészlet már az élet korai szakaszában megfigyelhető és lemérhető, s komoly hosszú távú következményekkel jár az ember jólétére, testi-lelki egészségére nézve. Még fontosabb és - pedagógiai és gyereknevelési vonzatai miatt - izgalmasabb is, hogy a vágyteljesítés késleltetésének készsége módosítható, és ma már jól ismert kognitív stratégiák révén hatékonyan fejleszthető.A pillecukorteszt és a belőle következő kísérletek, amelyeket az elmúlt ötven év folyamán végeztünk, nagy lendületet adtak az önuralommal kapcsolatos kutatásoknak - csak a 21. század első évtizedében ötszörösére