Sebzett szívek [antikvár]

Előszó árcsak egyszerűbbek lennének a dolgok! Bárcsak könnyen meg lehetne oldani a nehéz problémákat azáltal, hogy őszintén elhatározzuk, engedelmeskedünk Istennek, rendszeresen olvassuk Igéjét és buzgón imádkozunk. Bizonyos értelemben lehetséges ez. Egy szív, mely céltudatosan elkötelezi magát Krisztus követésére, megtanulja, hogyan szeressen önzetlenül, hogyan eméssze fel magát Isten csodálatában és abban, hogy másoknak örömöt szerezzen, s így a személyes gondok visszaszorulnak az őket megillető alacsonyabb prioritású helyre. A szívünk azonban csalárd. Az egyszerű elhatározás, hogy feladjunk mindent Jézusért, egy jó folyamatot indíthat el, van viszont egy sereg kemény, csúnya dolog, mellyel foglalkoznunk kellene, de inkább szemet hunyunk felettük, miközben folytatjuk lemondásunkat. Néha sikerül meggyőznünk magunkat, hogy Isten hozzánk hasonlóan elégedett azzal, ahogy az érettségben előbbre jutunk, valójában azonban Szentlelke finoman nyitogatja az ajtókat szívünk azon sötétebb régiói felé, melyekről azt színleljük, hogy nem léteznek. Azok a keresztyének, akik bátran követik a Szentlelket lelkük barátságtalan részeibe, nehezebben színlelik, hogy növekedésük az érettségben megfelelő. Szembesülnek azzal a ténnyel, hogy a bukott világban való élet néha olyan élményeknek teszi ki az embert, melyeket egy Isten képmását hordozó lény nem volt hivatott elviselni, és reakcióink ezekre az élményekre mélyen be vannak szennyezve saját bukottságunkkal. Amikor emberek - egyáltalán nem a saját hibájukból - szörnyű bűntetteknek vannak kitéve, melyek Isten és saját lelkük ellen irányulnak, mint például a szexuális zaklatás, nagy hatalmú erők jönnek mozgásba bennük, melyek különösen félelmetessé teszik számukra, hogy odaadják magukat másoknak. Azzal, hogy arra buzdítjuk őket: „csak bízz Istenben!" inkább frusztrációt keltünk bennük és arra késztetjük őket, hogy dühükben megkérdőjelezzék a keresztyén igazság valódiságát. ooooooo 9