Testvérünk a halál [antikvár]

ELŐSZÓ Atról a perctől kezdve, hogy kinyílt ércelmünk szeme, riszrában vagyunk azzal, hogy földi életünk a halálban végződik. Amikor megszületünk, elkezdünk meghalni. Jóllehet a Jtalál rokonai" vagyunk, mégis rettegve gondolunk közeledésére. A hit nélkül élö ember lázadozik ellene vagy báror mozdulattal belenyugszik a megsemmisülésbe. Közben méltánytalannak tartja, hogy azt az életet, amit . tudtunk és akaratunk nélkül kaptunk, erőszakosan elveszi rölünk a halál. ilyen tapasztalatok és a Szentlélek sugalmazta a Biblia íróinak azt a gondolatot, amely szerint a halál a bűn büntetése. A mitológikus nyelven szóló öscörténet valami rirokzatos lázadás következményeképp érrékeli szenvedésünket és halálunkat. Erről a titokról az Újszövetségben seni hullt le a lepel. Életünk is. halálunk is a titkok tartományába tanozik. Urunk jézus tanítása és élete nem a múltba, hanem a jövöbe irányítja tekintetünket. Arra figyelmeztet, hogy a halál mindent kiragad kezünkből, de csak azért, hogy üres kezünkkel átadhassuk Istennek azt az életet, a saját életünket, amit Tőle kaptunk. A keresztény hic tanítása szerint — minden látszat ellenére — életünk nem a sors kegyetlen játéka, hanem a gyermeknek otthont készítő, a gyermekeit hazaváró Isten ajándéka. Gyakran olvashatjuk a hívő ember gyászjelentésén: Visszaadta lelkét Teremtőjének. Ez a mondat eszünkbe juttatja Jézus magatartását, aki a keresztfán Atyja kezébe ajánlotta lelkét. Meghalni és az életet visszaadni két különbözö dolog. Nem mellékes, hogy a ,halál kényszerét' Pfpí'iSf lí »í í, ; i'í.'!' mvií' ' I ''ll.' ' I I T' I "'¦iMl'r'M V; -1 l-l •( f , . .Tt h t" kéíifesi