Új személyiségvizsgáló módszer óvodások és alsó tagozatos iskolások számára [antikvár]

i. a kisgyermek, akit meg akarunk ismerni 1. A személyiség kialakulása Az egyedi fejlődés döntő szakasza az első hat esztendő. A gyermek nulja azt, hogy rajta kívül hozzá hasonló és tőle különböző emberek sokaságával kell számolnia minden cselekedetének végrehajtásakor. Mi teszi lehetővé ezt az emberréválást, mi serkenti, gyorsítja? Ezt a kérdést szinte minden kutató feltette, aki az emberrel akár pedagógiai, akár pszichológiai szempontból foglalkozott, és szinte minden kutató kidolgozott módszereket az alakuló személyiség megismerésére. A személyiség létrejöttének kérdésére általában kétféle szemlélet alapján próbáltak válaszolni. Az egyik mindent az örökletes tényezőknek tulajdonít, a másik mindent a környezet hatásának. Az örökletes tényezők determináló hatásának hívei szerint az ember lényegében már születése pillanatában magában hordja mindazt, ami belőle valaha lesz. Ez az irányzat igen szűk kereteket engedélyez a nevelésnek, és a gyermeket szinte születése pillanatában arra ítéli, hogy ugyanolyan ember legyen, mint elődei. A környezethatást egyedül döntőnek tekintő irányzat teljesen elveti azt, hogy a gyermek bármit is hozott örökletesen magával, és a nevelés folyamatában ennek megfelelően olyan túlzott követeléseket állít a nevelés alanya elé, aminek az nem tudhat megfelelni. Mindkét elmélet egyoldalú, és ezért merev. Mint a legtöbb esetben, itt is a szintézis hoz előrelépést.