Veszélyeztetők és veszélyeztetettek [antikvár]

Részlet:ELŐSZÓA kis kötet, amelyet az olvasó a kezében tart, a Magyar Individuálpszichológiai Egyesület (MIPE) által 2003. május 16-17-én Szegeden szervezett konferencia anyaga. Mielőtt magának a kötetnek a bemutatására térnénk, először szóljunk néhány szót arról, mit is képvisel az individuálpszicholőgia, az irányzat, amely a résztvevők közös szemléleti és terápiás megközelítése.Alfréd Adler individuálpszichológiája ma már annyira elterjedt, hogy a divatossá válás veszélye fenyegeti" - írta Kulcsár István 1932-ben, az Emberismeret című könyv első kiadásának előszavában. Adler ugyan napjainkban jóval kevésbé divatos és ismert, mint a másik híres Freud tanítvány, Jung, ám tudjuk, hogy a népszerűség nincs mindig szoros összefüggésben a mélyebb tartalommal. Pedig Alfréd Adler sok fontos kérdés, probléma és terápiás megközelítés első megfogalmazója, bár jóval szárazabban, kevésbé szuggesztíven ír, mint az irodalmi díjjal is jutalmazott Mester.Idézzük fel Adler munkásságának néhány fontosabb állomását: Burgenlandban született 1870-ben, orvosi diplomáját 1895-ben Bécsben szerezte. Kezdetben szemészorvosként működött. Freuddal ellentétben nem volt közömbös szociális problémák iránt, talán azzal összefüggésben, hogy pácienseinek többsége az iparosok, kétkezi munkások közül került ki. Kezdetben munkaegészségügyi problémák foglalkoztatták, majd érdekelni kezdte a lélek működése. 1900-ban ismerkedett meg Freuddal, de soha nem vált olyan elkötelezett hívévé, mint Jung, vagy Ferenczi. Első jelentős műve 1907-ben jelent meg, ebben ír arról az egyébként széles körben ismert jelenségről, hogy a szervi fogyatékosságok gyakran kompenzációra sarkallják szenvedő alanyaikat. Adler szervbeszédről ír, mivel a fogyatékkal élők éppen annak a szervüknek a működését igyekeznek kompenzálni, amely nem működik kielégítően. (Ld. például a mozgássérültek sportolási ambícióit). A fogyatékosságok így nem csupán hátrány, hanem hajtóerő forrásai is lehetnek.Hasonló erők működnek a gyermekben felnevelkedése során: függő helyzete, saját kisebbrendűségi érzései késztetik rá, hogy a felnőtté válásra törekedjen - vélekedik Adler. Nem fogadja el Freud feltevését azzal kapcsolatban, hogy a szexualitás volna az általános motívum és hajtóerő, új alapmotívumot vezet be, amelyet a leggyakrabban hatalomvágyként szoktak emlegetni. Az Adler által feltételezett energiaforrást mai szóhasználattal inkább a kompetenciára való törekvésként lehetne jellemezni. E törekvés az embereket - alkatuk függvényében - arra készteti, hogy javítsanak a saját, társas - társadalmi hierarchiában elfoglalt pozícióikon.1910-ben ugyan Adler még a bécsi pszichoanalitikus társaság elnöke lesz, 1911 ben azonban végképp szakít Freuddal és közvetlen híveivel, mivel kibékíthetetlen vita keletkezik azzal kapcsolatban, van-e az agressziónak önálló ösztönkésztetése. 9