Az örök és a pillanatnyi [antikvár]

Nincs a világon olyan ember - s valószínűleg nem is volt soha -, aki ne akarna boldog lenni. S máris felmerül az örök emberi kérdés, a legegyszerűbb és legtalányosabb: mi a boldogság?Albert Schweitzer számára a boldogság az élet mélységes szeretetét jelentette. Julius Caesar és Napóleon a hatalom birtoklásában látta a boldogságot. Galilei és Albert Einstein a tudományos igazság felismerését tartotta boldogságnak. Szándékosan említettem nagy neveket, rendkívüli sorsú embereket. Ám a leghétköznapibb, legközönségesebb emberi sorsokban is megtalálhatjuk a boldogság számtalan lehetséges változatát. Még futólagos összevetésükkor is kiderül, hogy a kérdésre kapott válasz az ember értékrendjétől, attól függ, mi kerül ebben a hierarchiában a felsőbb és mi az alsóbb fokokra. Számottevő mértékben függ a kapott felelet az egész társadalom értékrendjétől is. Ez a rend természetesen nem egy megállapodott, változatlan, önmagába zárt valami, hanem - akárcsak maga a társadalom - él, vagyis változik.