Pavlov kutatásainak jelentősége a lélektanban [antikvár]

I. AZ ALAPPROBLÉMA ÉS VILÁGNÉZETI JELENTŐSÉGE Pavlov kutatásait ma már nemcsak a szaktudósok, de általában minden müveit ember ismeri. A kísérlet, melyből a kutatás kiindult, közismert: a kutya nyálmirigyei bizonyos körülmények között tetszés szerinti jelre, pl. egy csengettyű hangjára, működni kezdenek. Az emberek tudnak erről a kísérletről újságokból, népszerű előadásokból, filmről. A jelenség egyszerűnek látszik. Legtöbben összefüggésbe is tudják hozni mindennapi jelenségekkel, pl. azzal, hogy a citrom láttára összefut a nyál a szánkban, vagy: a kutya elszalad, amikor a gyermekek lehajolnak, hogy megdobják — tehát, még mielőtt tényleg megdobnák. A feltételes reflex fogalma bevonult a köztudatba. Jóval kevésbé isikerült azonban az, ho^gy az emberek az egyszerű kísérlet eredményében felismerjék a nagy tudományos felfedezést. Nem egészen értik, miért vitte ez a felfedezés a tudományt oly hatalmas lépéssel előre, miért vitte közelebb az élet megértéséhez. És még jobban csodálkoznak, amikor azt magyarázzuk nekik, hogy e kutatások a lélektant is níesszemenően átalakították. E munka célja, hogy feltárja a pavlovi kutatások jelentőségét a lélektanban. Ehhez mindenekelőtt a pavlovi kutatások és az azokra épülő tanítás mélyebb ismeretére kell törekednünk. A speciális problé-m.ákon túl meg kell világítanunk a világnézeti kérdéseket, amelyek e kutatómunka alakulását döntően meghatározták. A teljes megértéshez látnunk kell azt is, milyen nehézségekkel küzd már kezdetben, és — e küzdelmekben megerősödve — hogyan terebélyesedik tovább olyan arányú tudományos munkává, amelyre kevés példa van a tudomány történetében. Rövid történeti visszapillantással kell tehát kezdenünk. Hogyan indult el ez a kutatómunka? Pavlov elsősorban fiziológus volt. Évtizedeken át tanulmányozta a különböző szervi rendszerek működését, a szívműködést, a vérkeringést és az emésztés folyamatait, nevezetesen az emésztő mirigyek működését. Jelentős eredményeket ért el, nevét hamarosan megismerte az egész tudományos világ. 1904-ben Nobel-díjat kapott. Kutatásainak első szakaszában már sokat foglalkozott a szervi működések — különösen a szívműködés — idegi irányításával. Nagy 1* - 9/6 s 3