Az öngyilkosság kultúrtörténete [antikvár]

Volt könyvtári példány.
Sokat ​és sokféle megközelítésben írtak már az öngyilkosságról, az ember e különös és titokzatos önpusztító indulatáról. Érthető módon egyik mű sem léphetett fel a teljesség igényével, hiszen nem kisebb dolgokról kell ilyenkor szólni, mint életről és halálról, az ember önkéntes-önkényes választásáról. Élet és Halál közötti döntésről, az emberi szabadság végletes helyzetéről. S mit tehet egy olyan szerző, aki „két világ határán” áll: eredeti szakmája a psychiátriához köti, s hosszú ideje kutatja szakemberként a témát; a másik, a költő-író énje viszont az irodalom, bölcselet, teológia felé vonzza? Nehéz a választás, s a megoldás kompromisszum: úgy döntött, megpróbálja összefoglalni, hogyan vélekedtek az öngyilkosságról a különféle korok és kutlúrák (nagy folyami civilizációk, középkor, Japán, a Biblia világa, az iszlám, stb); bizonyítékokat keresve, hogy mindenütt és mindenkor jelen volt-e az önkezű halál, s ha netán nem, volt-e kitapintható oka? Ebből a megközelítésből egyedülálló, „hézagpótló” mű született, melynek külön érdeme az is, hogy bizonyos forrásokat először olvashatunk magyarul a könyvben.