Az öregkor reménysége [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak
„Az élete őszén lévő ember már nem ígéret, hanem beteljesülés, az ősz csöppet kesernyés leheletével; ilyenkor már nem lehet a holnappal takarózni, itt már olyannak kell lennünk, amilyennek lenni akartunk.” Sok öreg barátom van . Velük rendszeresen beszélgetünk a minduntalan előkerülő témáról, az öregségről. Az idők során kiderült, hogy jó néhányan nehezen viselik sorsukat. S mert az elkeseredett embereket nem csupán sajnálom, hanem elkeseredettségüket nehezen is viselem, az elhangzó (talán választ sem váró) „miért”-ekre igyekszem válaszolni. Úgy alakult ki egy beszélgetés az öregségről, annak velejáróiról, természetesen az élet befejezéséről is. Ilyenkor mindig megragadom az alkalmat, s elmondom az életről alkotott elméletemet.