Birtoklás, biztonság, elengedés [antikvár]

"És rettegünk a veszteségektől. Rettegünk tőlük. Olyan zsigeri félelmeket hoz működésbe valaki vagy valami elvesztésének már csak a gondolata is, amely kialakulása csecsemőkorunkra nyúlik vissza, és kezdetektől fogva szinte mindent meghatároz. Legősibb félelmeink egyike ez: magunkra maradni, egyedül maradni, elszakítottan lenni." Mátrai Vanda az elszakadásról, a veszteségről, a gyászról ír - amely érzések fel-dolgozhatók. Nem könnyű munka, de el lehet engedni embereket, akik szerves részei az életünknek - kit a halál ragad el, ki ön-ként távozik. Fájdalmas feladat ez, de nálunk van a helyzet megoldása: a félelmek, a gátnak és blokknak érzett bármi - csak a feladat része.