Diszkrimináció és üldöztetés: hatások és következmények [antikvár]

Részlet a KÚT beszélgető csoport egyik "alapító" tagjának, jelenleg Izraelben élő barátunknak a konferencia résztvevőihez írott leveléből: "Mindennapi köszötésünkkel, Salommal köszöntelek benneteket Jeruzsálemből. Ha személyesen nem is, de e levélen keresztül és néhány gondolat erejéig én is hadd legyek közöttetek. A konferencia témája, címe olyan szomorú és fájdalmas tényt tükröz, ami egyidős embervoltunkkal, végigkíséri az íratlan és írott történelem egészét. Érinthet kollektíven népeket, csoportokat, vallásközösségeket, és individuálisan is. Akár így, akár úgy történik az emberi szabadság és méltóság megsértése, minden elfojtás, illetve felejteni akarás ellenére öröklődik néhány generáción keresztül...Az elfelejthetetlen emlékek, élmények terhétől annál kevésbé szabadulhatunk, minél hosszabb ideig és minél intenzívebben értek minket a traumák. A hallgatás, elhallgatás a lélek első reakciója. Senki sem beszél szívesen arról, hogy üldözték, megalázták, kínozták, kifosztották, idő előtti és emberhez méltatlan halálra szánták. Tudatunk az ilyen megrázkódtatásokat igyekszik törölni, nem létezővé tenni... Bizonyos traumákra ráadásul még adekvát kifejezéseink sincsenek, ilyen értelemben elmondhatatlanok, aki nem élte át, az el sem hiszi, vagy nem tudja megérteni a maga teljességében...a belső, szubjektív okok mellett jól ismertek a külső, objektív okok is: a felülről diktált, kényszerű hallgatás: amiről nem beszélünk, az nincs. Nagyjából ezeket a körülményeket lehetne felhozni...utalva a bibiliai bölcsességre: 'ideje van a hallgatásnak, és ideje van a szólásnak' (Prédikátor 3,7)."