Egy ember vége [antikvár]

Vajon Jolán szántszándékkal küldözgeti le apját unos-untalan a negyedik emeletről, szándékkal főz rossz ételeket neki, meg akar talán szabadulni tőle? Ennek a bizarr kérdésnek individuális és társadalmi vonatkozásait boncolgatja a regény. A hősnő hervadó vénkisasszony, s magányosan él apjával. A cselekmény ugyancsak furcsa módon kezdődik: lemenjen-e az öreg a vasárnapi paprikás csirkéhez szükséges pohár tejfölért a negyedik emeletről, noha éppen rossz a lift? És eközben Jolán, felhevülve a nyári melegtől, flörtölni próbál Ahmeddel az arab albérlővel, s közben visszaemlékezik egy ifjúkori szerelmére, Duna-parti táborozásukra, s elábrándozik Berkovicson, akivel egy házassági hirdetés révén ismerkedett meg. E groteszk történet és a különös figurák nem holmi vidám bolondozás szülöttei. Jolán az önzés mestere és áldozata egyszerre, s ahogy ez a két érzés elválaszthatatlanul ötvöződik benne, úgy kopírozódik egymásra a regény következő részében a képzelet és valóság. Egy érzéskomplexumnak s ezt az érzéskomplexumot megtestesítő embertípusnak remek portréja Thurzó könyve, s mivel hősét nem önmagában, hanem a társadalommal kölcsönhatásban vizsgálja, ezért a róla alkotott portré egy egész társadalmi réteget jellemző és leleplező kép is egyben.